Érezz, Csókolj, Ölj meg!
Érezz Csókolj Ölj meg! Tedd meg mit legbelül szíved diktál Szeress Útálj Ölj meg! Emlékezz rám
Emlékezz az utolsó szóra Minden csupa vér volt A falak Az ágy A múlt jelen és jövő Minden, mi tér és idő
Emlékezz rá mit mondtam Csak egy vérfolt a múltban Csupán egy szó Egy utolsó szó Mely visszhangzik, ha leszáll az éj
Ott suhan a füled mellett Míg alszol tedd rá vigyázó kezed Óvja az álmod Ott is minden csupa vér
Álmod átitatja Csorog a vér Az én vérem!
Meg sem bántad, ez rémít el! Minden csupa vér Én ott fekszem, hisz mindenem tiéd Ott fekszem és lecsap a kés Nem is ez fájt. Sosem ez...
Lecsap újra és újra Csorog a vér S elhangzik egy utolsó szó Utolsó mit neked mondtam Egy szó volt csupán S mégis az életem volt az ár
Ott fekszem Szívemben a penge Ajkamon egy szó Kimondom, Elmondom SZERETLEK
Csupán ennyi az egész...
Hallgat a lány Csak ül némán Hallgatja lelkének viharát Érzi, hogy fáj és éget Visszhangzik egy szó mely lelkébe égett
Hallgat a lány Csak ül könnyes szemmel Érzi, hogy ő már nem kell Arcát tenyerébe temeti Villan a penge éle Tekintetét az égre emeli
Hallgat a lány Nem mozdul többé Még csillog szemében az utolsó könnycsepp S lelkének vihara elcsitul.
Most csend van. Most fáj minden szó Most sincs remény Most is csak ő kell Most sincs veled Most is csak vársz Most sincs értelme az egésznek Most is csak az emlékek élnek Most is ugyanúgy fájnak De holnap már minden más lehet Holnap ott lehet veled Holnap nem fájhat semmi sem Holnap jó lehet minden Holnap lelassul az idő És ti nem váltok el sohasem
Mikor azt hiszed, hogy nem jöhet már semmi Nincs fény nincs árny nincs semmi Ordító néma csend Halott világ Megannyi kóbor lélek kiált "Miért?!" Egy megáll, megáll épp előttem Rámnéz s én vissza rá Tekintete maga a halál Zuhanok egyenest egy sötét verembe Hol nem vár más csak egy rém és gúnyos kacaj a sötétben Átható tekintettel figyel Mintha tudna mindent Tudná és értené Vállamra teszi a kezét Hideg mint a márvány a koporsó felett Mélyen szemembe fúrja tekintetét És én érzem, hogy nincs már menekvés Minden elsötétül Nem fáj már semmi Nincs más csak a sötétség Mely átölel,betakar,de végül elnyel.
Minél jobban el akarsz felejteni Annál többet gondolsz rám Minél jobban akarsz nélkülem élni Annál kevésbé tudsz Minél jobban akarsz gyűlölni Annál jobban szeretsz Minél jobban el akarsz lökni Magadtól Annál jobban vágysz rá, hogy ott legyek Veled
Az életben az a szép, hogy nem tudod Mit hoz a Holnap Bár rossz is legyen a múlt... Nem tudhatod mi lesz a jövőben... Kár lenne úgy meghalnod, hogy nem derítetted ki!
Tudod milyen érzés? Minden reggel reményel kelni... Vérző szívvel aludni térni...
Álmodd az álmom...lásd hogyan hullik szét....lásd amit én mindíg látok....szenvedj ahogyan én... csak ezt kívánom! Tán gyűlölsz érte....tedd meg! Tedd amit mindig is akartál....szívembe tőrt szúrtál...
|